Gyermekkorom óta hivatásszerűen lovakkal akartam foglalkozni, így lett végül ez a szakmám is.

Első mesterem Balassa János (Balassa Konstantin leszármazottja, aki a 1800-as években a katonaságban oktatta a lovak szelíd képzési módszereit) jóvoltából az ezeréves magyar hagyományokon alapuló lóközpontú hozzáállást tanultam.

Jelenleg családommal lótenyésztéssel, munkalovak képzésével, és olyan lovak rehabilitációjával foglalkozunk, akiknek problémája lett az emberekkel. Igyekszünk lovainkat minél természetesebb körülmények között tartani, ehhez nagy segítség a több tíz hektáros tanya, ahol élünk.

A 20. századi lovazásban rengeteg ellentmondást találtam, és keresgéléseim közben találkoztam a sztyeppei lovas kultúrával. Azt, hogy a szoros kapcsolat ember és ló között rengeteg kérdésre választ ad.

Középiskolás koromban Fuchs Péter terepíjásztól tanultam íjászkodni, majd innen egyenes út vezetett a Kassai Lajossal való találkozásomig. Ő kezembe adott egy íjat és azt mondta: „Ülj fel a lóra és lőj!”

Ez az íjam immáron 25 éves, a mai napig jól szolgál. Az elmúlt két évtizedben rengeteg hagyományőrző rendezvényen, lovas íjász versenyen vettem részt, általában a többiek számára biztosítottam képzett lovasíjász lovat és a háttérmunkát.

Számomra a lovasíjászatban fontosabb a ló, az íj és az ember harmóniája, viszont tisztán láttam, hogy a megfelelő egységes szakmai iránymutatás nélkül néhányan többet ártanak a lónak a céltalan útkeresésükkel, mintha egy kipróbált, évtizedeken keresztül bizonyított rendszerben tevékenykednek. Számomra magyarként nem volt kérdés, hogy a Lajos által felkínált segítséget és lehetőséget tisztelettel elfogadjam. A Kassai Original System pályaavatónk 2019 tavaszán volt.

Azóta Nemzetközi Bíróként is tevékenykedem.