Már kiskoromban közel kerültem a lovakhoz – édesapám révén, aki póni lovardát működtetett és mindeközben a Pápai Lovas Club elnöke volt. Az alapokat itt kaptam, majd 2008-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni a lovaglással, majd később a díjugratással is.

A lovak olyanok, mint a tükör. Ha jól, vagy rosszul csinálunk valamit, akkor azt azonnal visszajelzik. Hálás vagyok azoknak a lovaknak, akikkel kapcsolatba kerültem, mert nagyon sokat tanultam tőlük magamról és a környezetemről, ahol élek.

Meghatározó élmény volt számomra, amikor a házunk előtt lovagoltak el a Pápai Huszárok édesapámmal együtt. A lovas életbe beleszülettem, és természetesnek vettem, hogy én is huszár legyek. Nekem ez nem hagyományőrzés, hanem a hagyományok megélése. Abban az évben költözött Pápa mellé egy harcos: Németh Attila. Régi vágású volt, akinél a lovasíjászatot is elkezdtem. Az íjjal már voltak tapasztalataim akkortájt, de mellette kezdtem összekötni a két dolgot: a lovaglást és az íjászatot lóhátról, és magát az életérzést megtapasztalni, a harciasságot. Évek múltán, mikor a képlet kezdett összeállni, a harcos létet is már átélhettem. Ez a mai napig meghatároz. Egy versenyen vagy bemutatón nem csak beöltözöm, hanem át is szellemülök. Sok civil szervezetben tevékenykedem, de sehol máshol nem tapasztalom azt a közösséget, mint ami a Kassai Lovasíjász Iskola keretein belül alakult ki. Helyi és országos szinten is nagyon szoros barátságok szövődtek.

A Kassai Lajos Mester által jól felépített rendszerrel és szemlélettel nemcsak a lovasíjászok kerülnek közelebb a természethez, hanem családtagjaink, a lovak is. Ma már nem tartom élhető megoldásnak a boxos tartást. Sok szempontból gondolom így, de a legfontosabb, hogy “tartsd a jószágot természete szerint”. A ló-központúság egy kulcsszó, ami egy lakatot nyit ki a lovakban. Piroska Péter volt a pápai lovasíjász csapat második törzsfője. Elődöm. Egy végtelen alázattal rendelkező mester, akitől sokat tanultam, de elsődlegesen ez a jellemzője fogott meg nagyon. A kellő alázat elengedhetetlen az élethez és a tanuláshoz. Büszke vagyok arra, hogy egy magyar harcművészeti iskola tagja és annak értékeinek tovább vivője lehetek.